A tudat folyamatossága Buddhista szemszögből a legfőbb érv, amely "megalapozza" az újjászületést, a tudat folyamatosságába vetett mélységes meggyőződés. Honnan ered a tudatosság? Nem eredhet a semmiből. A tudatosság egyetlen pillanata sem keletkezhet az azt közvetlenül megelőző másik pillanat nélkül. Öszentsége a dalai láma ezt az összetett folyamatot a következőképpen magyarázza: "A buddhisták az újjászületés elvét a tudatosság folyamatosságának alapján fogadják el. Vegyük példaként az anyagi világot: a világmindenségben előforduló minden elem, egészen a mikroszkópikus szintig , visszavezethető - így gondoljuk - eredetéhez, ahhoz a kezdőponthoz, ahol az anyagi világ valamennyi eleme összesűrűsödött valamibe, amit technikailag "térelemek"-ként ismerünk. Ezek a részecskék képezik azt az állapotot, amelyet az előző világegyetem dezintegrációja eredményezett. Tehát van egy állandó körforgás, amelyben a világmindenség fejlődik és szétesik, majd ismét kialakul. A tudat nagyon hasonló ehhez. Az a tény, hogy birtokolunk valamit, amit úgyneveznek, hogy "tudat, vagy tudatosság", teljesen nyilvánvaló mivel tapasztalataink bizonyítják meglétét. Ismét tapasztalataink alapján az is nyilvánvaló, hogy az, amit "tudatnak vagy tudatosságnak" nevezünk, az olyan valami, amely különféle körülmények és viszonyok közé kerülve változásoknak alárendelt. Ez mutatja pillanatról pillanatra változó természetét, a változásra való hajlamosságát. Az is nyilvánvaló tény, hogy a "tudat vagy tudatosság" a legtöbb szinten szoros kapcsolatban áll a test fiziológiai állapotával, sőt: független tőle! Azonban kell lenni valami alapnak, energiának vagy forrásnak, amely lehetővé teszi, hogy a tudat, amikor anyagi részecskékkel kerül kapcsolatba, képes legyen tudatos élőlényeket teremteni. Éppen úgy, mint az anyagi síknak, ennek is meg kell hogy legyen a multbeli folytonossága. Visszafelé követve jelen tudatunkat vagy tudatosságunkat., folyamatosságunk eredetét kutatjuk, éppen úgy, mint az anyagi világ eredetét. Látni fogjuk, meghatározhatatlan, végtelen dimenziókat érünk el. A buddhizmus hisz az egyetemes okozati viszonyokban, abban, hogy minden alárendelt a változásnak, az okoknak, a körülményeknek. Ebben a rendszerben nincs hely isteni teremtő vagy olyan lények részére, akik magukat teremtették, hanem minden dolog az okok és körülmények eredményeképpen keletkezik. Így a tudat vagy a tudatosság ugyancsak az előző pillanatok eredményeképpen jön létre. Az okoknak és körülményeknek két fő fajtája van: lényeges okok, amelyekből valami keletkezik, és a közrejátszó tényezők, amelyek hozzájárulnak az okozati viszonyokhoz. A tudat és a test esetében - bár az egyik hatással van a másikra - az egyik nem válhat a másik szubsztanciájává. Tudat és anyag, bár függnek egymástól, nem lehetnek egymás szubsztancionális okai. Ezen elmélet alapján fogadja el a buddhizmus az újjászületést." A legtöbb ember úgy fogadja el a reinkarnációt, hogy van "valami", ami újjászületik, ami az egyik életből utazik a másikba. A buddhizmus nem hisz valami függetlenül létező, változatlan tényezőben, mint például a lélek vagy az egó, amely túléli a test halálát. Ami az egyes testek közötti folytonosságot biztosítja, az nem valami változatlan tényező, hanem a tudatosság végső, legrejtettebb lényege. A dalai láma így magyarázza ezt: "A buddhista magyarázat szerint a legvégső teremtő elv a tudatosság. A tudatosságnak különböző szintjei vannak. Amit a legbelsőbb rejtett tudatosságnak nevezünk, az örökké létezik. A tudatosság folyamatossága csaknam olyan, mint valami állandóság, mint a térelemek. Az anyag vonatkozásában ezek a térelemek: a tudatosság vonatkozásában a Tiszta Fény… A Tiszta Fény különleges energiája kapcsolja össze a tudatosságot." A következő példa jól mutatja, hogy pontosan miképpen is történik az újjászületés: "Az újjűszületések során egymást követő létezések nem olyanok, mint egy gyöngysor szemei, amelyeket a zsinór - a lélek - tart össze, amely áthalad valamennyi gyöngyszemen, inkább egymásba helyezett dobókockákhoz hasonlíthatnánk. Mindegyik kocka önálló, de megtámasztja a felette lévőt, amellyel így funkcionális kapcsolatban van. A kockák között nem azonosság, hanem feltételezettség van." A buddhista irodalom nagyon világos leírást ad erről a feltételezettségről. Nágaszéna, a buddhista szent magyarázza el Milinda király kérdéseire válaszolva, a jól ismert kérdés - felelet láncolatban: A király megkérdezte Nágaszénát: "amikor valaki újjászületik, ugyanaz a személy, aki éppen meghalt, vagy másvalaki?" Nágaszéna így felelt: "sem nem ugyanaz, sem nem más… Mondd csak meg nekem, hogy ha valaki meggyújt egy lámpát, az egész éjjel világít?" "Igen." "S a láng, amely az éjszaka első felében égett, az ugyanaz, amely az éjszaka második felében ég… vagy később?" "Nem." "Ez azt jelenti, hogy van egy lámpa, amely az éjszaka első felében világít, van egy másik, amely a másik felében , s egy harmadik, amelyik később?" "Nem, ugyanaz a lámpa világít egész éjjel." "Az újjászületés is éppen ilyen: egy jelenség feltűnik, és vele párhuzamosan egy másik abbamarad. Így az új életben az első tudatos cselekedet sem nem ugyanaz, mint az előző lét utolsó tudatos cselekedete, sem nem különböző." A király kérte, hogy még egy másik példával is magyarázza meg neki az egymástól való függőség pontos természetét, , s Nágaszéna a tejhez hasonlította: az aludttejet, a vajat, az írót, mind a tejből nyerjük, s mégsem ugyanazok, mint a tej, bár teljes mértékben tőle függ keletkezésük. Azután a király megkérdezte: "Ha nincs semmiféle lényeg, amely testből testbe vándorol, akkor teljes mértékben szabadok leszünk az előző életünkben elkövetett rossz cselekedeteinktől?" Nágaszéna a következő példázatot mondta: "Egy ember ellopja valakinek a mangóit. A mangók, amelyeket az ember ellopott, már nem ugyanazok a gyümölcsök, melyek a másik ember tulajdonai voltak, vagy amelyeket ő ültetett, így hát hogyan is lehetne a tolvajt megbüntetni? Azért, mert ezek a mangók csak úgy tudnak megteremni, hogy a tulajdonosuk elültetett egy előző mangót. Éppen így, az egyik életben elkövetett cselekedeteink - tiszták vagy tisztátalanok - hozzákapcsolnak minket a következő életünkhöz, s nem lehetünk mentesek következményeiktől."